Németh István
Nemrég felkérést kaptam, hogy a Hangya szövetkezeti modell mai bevezethetőségével kapcsolatos elképzeléseimet előadhassam a NEXUS TV-ben a Magyar Gazdaszövetkezet rovatban.
Korábban már több felvételem is volt a Hangya szellemiségének a bemutatása témájában ugyanitt. Sőt annak idején egy írásom is megjelent a Nexus Köz-ért rovatban (Összefogással a túlélésért címmel).
Összefogással a túlélésért – Kontrapont.hu
Számos cikket megjelentettem a Szilaj Csikóban az önrendelkezés kibontakoztatása, a sorsfordítóan kritikus jelen helyzet bemutatása témájában.
Néhány százas olvasottság vagy nézettség mellett teljes csend.
Nem biztos, hogy ennek a „csendnek” az a fő oka, hogy azok a fórumok, ahol megpróbáltam megnyilvánulni, nem elég nézettek vagy olvasottak.
Helyzetünk megértése nem egyszerű feladat. Egy-két mozgósító jelszóval sem változik meg semmi, legfeljebb a tehetetlen düh bontakozik ki.
A valós helyzet bemutatása magasfokú gondolkodási és elemzési képességet igényel, ami nem várható el a többségtől. A kisszámú értő viszont közvetíthet környezetének olyan szinten, hogy azok cselekvése a javulást szolgálja.
Én e keveseket keresem megnyilvánulásaimmal.
Az ő energiájuk is véges, figyelmük is megosztott.
A lényegtelen tünetekre mint következményekre vonatkozó viták nem érintik az alapvető okokat, tehát ezzel a megközelítéssel esély sincs arra, hogy javuljanak a következmények. A valóban jobbítani akarók kifáradnak a reménytelen és értelmetlen vitákban (a megosztásnak ez is hatásos technikája).
Irányítási-beavatkozási törekvésünk az általunk hitt valóság egy modelljére (rendszer elképzelésére) támaszkodik. Ennek a modellnek a valósághűsége alapvetően meghatározza azt, hogy a valóságbeli történéseket miként tudjuk befolyásolni.
A valódi hatalom által kényszerített uralkodó erőtér hatására egyre kiteljesedő káoszba süllyedünk mind szellemileg, mind a fizikai létfenntartási képesség tekintetében.
Erőlködünk egy olyan erőtérben, amely egyáltalán nem az élet fenntarthatósága felé terel.
Alapvető létfenntartási képességek birtoklása nélkül létezünk egy technikára támaszkodó civilizáció elkényelmesítő bűvöletében, aminek a fenntarthatósága már a közeljövőben is erősen kérdéses.
Az élettel nem összeegyeztethető módon próbálunk létezni. Ezzel életlehetőségeink további beszűküléséhez járulunk hozzá.
Az alapkérdés az, hogy mi fontosabb:
- életben maradjunk-e vagy
- hatékonyabbak, versenyképesebbek legyünk-e?
Mindkét cél mögött valamilyen irányítási modell húzódik meg. Ennek a modellnek a megváltoztatása nélkül a következmények sem fognak változni.
Ha élni szeretnénk, akkor az életközpontúságot kellene törekvéseink célkeresztjébe helyeznünk.
Mivel az uralkodó erőtér az egyéni érdekközpontúságot: az egycélú hatékonyságot és a másokat legyűrő versenyképesség fokozását helyezi a fókuszba, ennek a működési modelljén próbálom bemutatni a káoszba süllyedés okát és a kilábalási lehetőség irányát.
Szándékosan nem a szövetkezet szervezésének a témájához kapcsolódom, hanem szellemi megalapozás felé kívánom terelni a gondolkodást.
Ezért Merre van a kiút? címmel indítottam előadássorozatot.
A téma kritikusan fontos, mert a rendszerváltás óta egyre mélyebb kiszolgáltatottságba süllyedünk.
Ami száz évvel ezelőtt (a Hangya mozgalom kiteljesedése idején) még lehetséges volt, annak a morzsái is alig lelhetők ma fel. Szinte a semmiből kellene egy új, élhetőbb világ alapvető együttműködési feltételeit megteremteni.
Hányan fogják fel ezt a felelősséget? Amikor bármit teszünk abban az uralkodó erőtérben, amiben minden erőlködés még mélyebbre süllyeszt?
Nem a rosszat kell megpróbálni jobban (hatékonyabban? versenyképesebben?) tenni, hanem a jót kellene elkezdeni abban a kényszerítő erőtérben, ami az életet kívánja ellehetetleníteni!
Ez az írássorozat a TV felvételeken elhangzottak jobb megértését kívánja elősegíteni, az ott elhangzottak vázlatát és esetleges kiegészítését tartalmazza.
Mindenekelőtt azt kell felismernünk, hogy a mögött a spanyolfal mögött, amit az uralkodó társadalmi erőtér létmódként ránk kíván kényszeríteni, van egy sokkal meghatározóbb és lényegibb természetes létmód, ami a teremtett világba történő harmonikus, éltető, kiteljesítő beilleszkedés létmódja. Ez ősi természetes létmód, amit hosszú évezredeken keresztül követett az emberiség és ami folyamatosan erodálódott a magánérdek és magánhatalom fokozatos kibontakozása eredményeként.
Korunk kritikus törésvonalát nem a jobb és baloldal vagy lokalitás-globalitás szemben állásában látom, hanem az egyéni érdekközpontúság korlátlan érvényesülésében az életközpontúsággal szemben.
Reálisan megítélve az egyéni érdekközpontúságot túlhangsúlyozó uralkodó erőtér „alulról” történő megváltoztatásának az esélye a 0-hoz közelít. Ennek ellenére nem érdemes feladni azt, hogy az alapvetően életellenes uralkodó erőtérben helyileg védett életteret próbáljunk kialakítani.
A lokális túlélést biztosító védett életteret az uralkodó erőtér szorítása mellett, azzal párhuzamosan, abba beillesztve kell kiépíteni.
Ezt testesítette meg egykor a Hangya szövetkezeti hálózat. Ezt a hálózatépítési szemléletet kell ismét életre kelteni.
A téma nagyon összetett és nehéz, a megoldás keresés sem egyszerű. Ahogy a felvételek megértéséhez is több végig hallgatás és esetleg közbeni jegyzetelés szükséges, nem árt, ha háttér anyagként rendelkezésre áll a lényeget tézis-szerűen összefoglaló írás is. Akik valóban meg akarják érteni azt, ahogy a jelenlegi csapda helyzetből ki lehet mászni, azoknak ki kell lépniük arról a szemléleti szintről, amelyen a probléma megoldhatatlan. Ezt kívánom előadásaimmal és írásaimmal elősegíteni.
Először is az élet, az életközpontúság, az élet folytathatósága fogalmakat kívánom megvilágítani, hogy az életközpontú élettér kialakításának a lehetőségeit kereshessem az alapvetően életellenes uralkodó erőtérben.
Erről szól a Merre van a kiút? I. rész
https://www.kontrapont.hu/bejegyzes/merre-van-a-kiut-i/
Ahhoz, hogy megvalósítható célt fogalmazzunk meg, tisztában kell lennünk a megvalósítás módjával is.
Az anyagi világban (háromdimenziós létünkben) bárminek az előállítása szervezett együttműködésben alkalmazott tudás és anyag/energiafelhasználás eredménye. Ennek a szervezett együttműködésnek a modellje az értékáram, amely a végeredmény mint előállítandó érték érdekében mozgósított erőfeszítés ábrázolása:
- aktív átalakító műveleteket képviselő csomópontok és
- azok bemeneti szükségleteit képviselő élek hálózata.
Az értékáram a végtermék érdekében aktivizált csomópontok vonulata, de ez csak akkor hajtódik végre, ha csomópontjaiban aktív szereplők hajtják végre az előírt feladatot.
Az aktív szereplők az uralkodó erőtérben gazdálkodó egységek, amelyek szintén élő lények. Életben maradásuk rentábilis működésüktől függ. A rentabilitást pénzben kifejezve méreti az uralkodó erőtér: vagyis több bevételre kell szert tenniük, mint amennyit a cél elérése érdekében ráfordítanak. Következésképpen „pénzgyárként” kell működniük.
Ez a pénzgyári működés eltorzítja az életet valóban szolgáló és annak fenntartásához szükséges értékáramok természetes modelljét, mert kritikus csomópontok birtoklása lehetővé teszi az értékáramok menti áramlások elterelését egyesek maximális haszna érdekében.
Erről szól a Merre van a kiút? II. rész.
MERRE VAN A KIÚT? – II. – Kontrapont.hu
Az uralkodó erőtér életellenességének ez a „pénzgyári” működés az alapvető oka. Ez pedig csak a csomópontok közötti mozgás elszámolásának méltányos voltával korrigálható. Méltányos elszámolás pedig csak szövetségben, együttműködő (és nem egymást legyőzni óhajtó) gazdálkodó egységek között remélhető.
Kulcskérdés tehát, hogy legalább az alapvető létfenntartási javak előállítása érdekében egy szövetségi rendszer keretei közé legyünk képesek behozni az életet valóban szolgáló javakat előállító értékáramokat.
Egy hálózatos együttműködés mint rendszer csak akkor jöhet létre, ha a potenciális részek között az organikus létezéshez (az együttéléshez) szükséges kapcsolódások megvannak, vagyis az összetartozás erőtere megteremtődik.
Ezt szervezni kell. Pontosan ez jelenti a legnagyobb problémát.
Kik szervezzék? Hol kezdjék az szervezést?
Lehet-e szervezési mintát adni?
Erről szól a Merre van a kiút? III. rész.
https://www.kontrapont.hu/bejegyzes/merre-van-a-kiut-iii/
Az uralkodó pénzgyártásra orientáló környezetben magától nem jöhet létre az életközpontúság érvényre jutása.
Az uralkodó pénzgyári erőtérben a rendszerképző erő (a tevékenységeket egységbe összerendező erő) a pénzgyarapítási vágy, ami kínálat tolás révén valósul meg.
Ezt a rendszerképző erőt kell – legalább lokálisan és célirányosan – kicserélni egy védett élettér teremtési törekvéssé. Ez azt jelenti, hogy
- a vevői szükségletet egyre tágabb körben kielégíteni képes teljesítőkkel megszervezett,
- minőségi teljesítményt garantáló teljes értékáramok ráhatási körön belülre hozatalával (méltányos belső elszámolással)
- a szükséges teljesítményt ki kell szívni.
A reálisan kielégíthető vevői igények ráhatási körön belül bővülő megvalósítási képességével ez a védett élettér folyamatosan gazdagítható.
Ennek a megvalósítására egy új összehangoló-irányító szervezetet kell létrehozni, amely az élet szigetének nevezhető életközpontú együttműködést teremt a védett élettéren belül a maga belső szabályaival.
A szabályozás egy fővállalkozási szerződésrendszer keretei között valósítható meg, az összes érdekelt részvételével alapított szövetkezet formájában. Ez a szövetkezet
- a teljesítők által elfogadott megállapodások alapján történő teljesítések vevőhöz juttatását, a tranzitáló kereskedelmet bonyolítja,
- minőségi követelményeket fogalmaz meg a tagsággal egyetértésben, amelyek betartását felügyeli is,
- fejlesztési lehetőségeket tár fel (új értékáramok behozatala, a tevékenységek minőségének, hatékonyságának javítása, új kapcsolatok kiépítése más lehetséges szövetségesekkel stb.)
- a közösen elhatározott fejlesztések projektjeit irányítja.
Gyakorlatilag a védett élettér szellemi központjának a szerepét tölti be.
Ez a működésmód csak az együttműködés keretei között jelent bármiféle korlátozást a tagok számára, e kereteken kívül minden érintett teljes szabadságot élvezhet tevékenységének szervezésében.
Az élet szigetei szövetkezet működtetésének koncepcióját és várható előnyeinek a bemutatását is tartalmazza a Merre van kiút – IV. rész, nyitva hagyva azt, hogy kik állhatnának e szövetkezeti mozgalom szervezésének az élére.
https://www.kontrapont.hu/bejegyzes/merre-van-a-kiut-iv/
Nagyon fontos megállapítás:
Az élet szigeteivel behálózott élettér kialakítása alapvetően nem pénzkérdés, hanem szemlélet váltáson alapuló elkötelezettség kérdése.
Az életközpontú élettér működtetéséhez szükségek képességek a társadalomban rendelkezésre állnak, csak ezek mozgósítását más rendszerképző elv érvényesítésére kell alapozni:
- ne a pénzgyarapítási vágy,
- hanem a védett élettér teremtési törekvés legyen fő mozgósító erő.
Annak idején a Hangya sikerének a titka a kereskedelem közösségi ráhatáson belülre hozatala volt (vagyis nem a kereskedelmen keresztül megszerezhető haszon, hanem a valós szükségletek hálózatos kielégítési képességének a biztosítása).
Ennek megfelelő mai cél a védett élettér megteremtése, vagyis a gazdasági együttműködés életközpontú szervezésének előmozdítása. Ahogy annak idején a kereskedelmet meg tudták tanulni az együttműködők, az élet szigeteinek a működtetését is meg lehet tanulni, ha valakik méltányos áron hajtják végre egy-egy közösség érdekében ezt az összehangoló-irányító feladatot.
Én csak az irányra tudok javaslatot tenni.
Továbbá segíteni tudok az érdeklődőknek, hogy a TV felvételek ismételt végig nézése mellett írásban is összefoglalom a témával kapcsolatos gondolataimat.
A többi a követőkön és tovább gondolókon múlik.
Építő észrevételeket és együtt gondolkodási jelentkezéseket az alábbi e-mail címen várok:
nemeth.istvan@kontrapont.hu