Népesedéspolitika vs. migráció

Népesedéspolitika vs. migráció

„Milyen Európát akarunk?” címmel konferencia előkészítés folyik Európa-szerte. Lóránt Károly javaslatára a demográfia témakörében a 4K Alkotói Kör is szervezhetne egy konferenciát, amelyben a népesedéspolitika prioritását tudhatnánk kidomborítani, amelyből javaslatot is megfogalmazhatnánk az EU-konferencia számára.

A demográfiai kilátások statisztikailag eléggé lesújtóak.

A mi konferenciánk számára azt tűzném ki célként, hogy ne csupán a statisztika „bűvöletében” vizsgálódjunk, hiszen a társadalmi folyamatok nem determinisztikus folyamatok, így a mechanikus előrejelzéseknek nincs sok értelmük. Rendkívül komplex biológiai, lélektani, szociológiai, társadalomgazdasági, gazdaságszerveződési, technikai, tudományos, sőt létszerveződési folyamatok eredményeként jelenik meg az a két szám, amit a teljes termékenységi mutató vagy az időskori-függőségi arány mutat.

Az élővilág fennmaradásának a kulcsa a szaporodás, amely a fajfenntartási ösztönben testedül meg.  Az élet folyamatossága csak generációkon átívelő módon biztosítható.

Az ember közösségi lény, már természetes megszületéséhez is két különböző nemű emberre van szükség. A megszületett gyermek önmagában még életképtelen, szüksége van az anyai és családi környezetre. A legelemibb emberi közösség a család, amely nemcsak a generációs utánpótlást van hivatott megvalósítani, hanem a családban élők számára a tartós létfeltételeket is meg kell teremtenie. A család tehát az élet továbbörökítésének intézménye, mind a születés, mind a nevelés, mind az egy életen át történő szerető gondoskodás, mind újabb családok indítása szempontjából.

A családon belüli gondoskodási képesség függ attól a társadalomgazdasági környezettől, amelyben a család létezik. Ha a család fenntartása csak kétkeresős modellben lehetséges, annak a családi élet issza meg a levét a szülők túlterheltsége miatt. A gyereknevelés szempontjából az induló évek kritikusak, amikor teljes anyára van szükség (ami a gyerekek növekedésével csökken). A nevelés alapvetően szülői feladat, amibe az iskola is belesegíthet.

A következő nagy probléma a karrierválasztás, ami végigkíséri a gyereket (és a családot) az iskoláztatás folyamatán. Ha kizárólag a várható pénzkereset a fő motiváló tényező, akkor mindenki a jól jövedelmezőnek gondolt pályák felé orientálódik (függetlenül attól, hogy a technológiai fejlődés vagy a világuralmi törekvések már egy-egy emberöltő alatt radikálisan átrendezik a munkalehetőségeket). Ugyanakkor egy-egy térség (település, kistáj, város, régió, ország) társadalmi munkamegosztásában betöltetlen munkalehetőségek maradnak, amelyeket helyiek nem kívánnak betölteni kényelemből, mert valahogy képesek megélhetésüket biztosítani, vagy nem gépesíthetők. Ez a más térségből kívánatos munkaerő elszívás (gazdasági migráció) alapja. Ugyanakkor szerencsétlenebb társadalomgazdasági környezetben élők lehetőséget látnak arra, hogy jobb körülmények közé kerülhetnek, tehát népvándorlás is megindul a fejlettebb régiók felé, ami gyakorlatban migrációs nyomásként jelentkezik. Hogy az így beáramló tömeg hogyan tud vagy akar beilleszkedni egy adott kultúrájú társadalmi munkamegosztásba, hogyan integrálódik a kultúrához, az már más kérdés, illetve probléma.

Vegyük észre, hogy a biológia ösztönön túlmenően mi minden befolyásolja a gyerekszületést, illetve a család fennmaradását. Csak induló példaként néhány gondolat:

  • a terhességszabályozás számos lehetősége
  • az abortusz lehetősége (talán a 6 milliót is meghaladja az abortusszal megölt magzatok száma az elmúlt ötven évben)
  • a család instabilitása (sok a házasságon kívül élő pár, sok a válás, sok az egyszülős család)
  • a gyerekvállalás halogatása az egzisztencia megteremtéséig
  • a gyerekvállalás felelősség is, ami az eltartó képesség miatt korlátozhatja a vállalt gyerekszámot
  • a közerkölcs lezüllesztése a médián, filmeken, irodalmon keresztül (egy érték nélküli világ kibontakozása, amiben csak egyéni élvezet és érdek számít)
  • az egyre fokozódó létbizonytalanság (az önellátás képtelensége, a munkahelyek bizonytalansága különös tekintettel az erőszakolt „zöldítésre”, amely az egész európai gazdaságot tönkre teszi egy-két évtized alatt)
  • … (várok további ötleteket)

Kulcsfontosságú témának tartom a konferencia szempontjából:

  • A térségi eltartó képesség és a család eltartó képessége közötti összefüggés bemutatását (vagyis térségfüggően kell vizsgálni a családi eltartó képesség biztosítását és javítását)
    • vidéken egészen mások a lehetőségek, mint a városban
    • a lakhatás méltányos megoldása kulcskérdés
    • a helyben foglalkoztatás szintén kulcskérdés, ami vidéken az önellátással is kiegészülhet
  • A párválasztás érettségének fokozása a tartós családi közösség érdekében (tartalmas ifjúsági kapcsolatteremtési helyek, közösségek, lelki vezetés, az érzelmi intelligencia fejlesztése, konfliktuskezelés, pedagógia stb.)
  • Az abortuszok számának csökkentése és a krízishelyzetek megoldása (családi összefogással, örökbe adással stb.)
  • A családcentrikus adórendszer és támogatáspolitika fenntartása
    • A CSOK visszaélések korai kiszűrése és kiiktatása
    • Nem megoldás az ifjú családok adósságcsapdába kergetése, közben az építőipari harácsolás támogatása
    • Megfontolandó állami lakhatási támogatás kidolgozása, amely nem tenné szükségessé, hogy mindenkinek saját tulajdonú lakása legyen
    • Összhangba kellene hozni a szülői teljesítményt a nyugdíjjal (az adófizetővé váló felnevelt gyerekek után járjon részesedés a nyugdíjas szülőknek)
    • Járjon adókedvezmény az idős hozzátartozókat eltartó, ápoló, gondozó családtagoknak (a gyereknevelési támogatáshoz hasonlóan)
  • Az anyaszerep valós értékelése és az egészséges családi életet támogató környezet kialakítása
    • Az anyai szerep megfelelő „díjazása”
    • Az anyai depresszió elkerülését segítő környezeti megoldások (klubok, családos programok stb.)
    • az iskoláskorú gyermekek számára az életet szolgáló szemléletű foglalkozások, játékos tanulás, családcentrikus erkölcsi nevelés
    • az anya visszavezetése a „munka” világába, eleinte részmunkaidősen vagy önfoglalkoztatásban
  • A pénzvezérelt karriervágy visszaszorítása
    • A térségi létfenntartási munkamegosztásba való betagozódás elősegítése a képzésben
    • Vidéken a kézi munka reális értékének elismerése (legyen ez is megélhetési forrás a részmunkaidősen idehozott ipari munka mellett)

A térségi eltartó képességre támaszkodva kell lehetővé tenni a létfenntartást a gyereket nevelő családok számára. A létbiztonság kiiktatja ennek hiányából eredő kockázatot a gyerekvállalás szempontjából (reálisan fenntartható, többgenerációs családmodell). Nagyobb esély nyílik a természetes népszaporulati egyensúly megteremtésére.

Otthonos létezést kell tudni megvalósítani egy-egy élettérben, hogy fel se merüljön a tömeges elvágyódás, a migráció. Ugyanakkor védeni kell ezt a megteremtett otthonos létezést minden külső zavarral szemben. Ekkor az élet természetes rendje fog érvényesülni.

Budapest, 2021.07.19.

Németh István